Karácsonyi novella 2019.

Izgalmas várakozás, az első Karácsony a gyermekem nélkül, aki felnőttként a világ másik végére költözött október közepén. Egy új élet kezdete, új szokásokra készülve, új álmok, új remények, új élmények.

Még november volt..

2 napra beutaltak a kórházba.Gondoltam elmegyek autóval, de amikor hazajövök, nem biztos, hogy célszerű vezetnem. Ezért az az ember, akit a jövőben a társamnak hittem, elvitt és másnap eljött értem. Örömmel vártam, boldog voltam, hogy nem egyedül kell hazaérnem, mégis van aki vár, aki bátorít, aki fogja a kezem. Szabadságot vett ki, tudtam azon a hétvégén velem lesz. Hazaértünk, főzött nekem vacsorát. Én pihentem, hiszen még lábadoztam. Megvacsoráztunk, boldog voltam, hogy valaki letette elém a vacsorát.  Szép volt a teríték, kedvenc ételem gőzölgött, melegség áradt a hangulatból, éreztem biztonságban vagyok.

Meghatározó este.....

Vacsora után, ahogy szokás elpakolt, elmosogatott. Még mindig boldogság járta át a lelkem. Aztán jött a felismerés. Felvette a kulcsát, kabátját és elbúcsúzott. Megijedtem. Kérdésemre választ kaptam, várják a gyerekek, azok a gyerekek, akik már felnőttek. Még révedten, megbénulva érzelmileg, megkérdeztem, hogy a hétvégén visszajön –e valamelyik nap. Válasz nem volt. Megölelt és megkérdezte, hogy elvitt, elhozott, itt volt, nem elég? Persze, zavaromban megköszöntem, mondtam igen, elég. Elbúcsúztam, elköszöntem, kikísértem, integettem. Csak álltam a kapu előtt és nem mozdult a lábam. Fel sem fogtam. Csak néztem üres tekintettel az autója hátsó lámpáját. Eltelt pár perc, én csak álltam.

Még november, de már vége....

Megfordultam, bementem a házba. Az én házam, az én váram. Otthonomban voltam. A két hűséges kutyusom leült elém a nappaliban és odabújtak a lábamhoz. Odasimultak hozzám, biztos vagyok benne, hogy tudták, összeomlott a lelkem. Mit éreztem? Egyedül maradtam. Nem volt ismerős az érzés, mert ez egészen más volt, mint, amikor a férjem vesztettem el.  Nem volt akkora fájdalom, de üresség lett úrrá a gondolataimban, a lelkemben. Tudtam, hogy ez az a pont, amit én nem fogok feldolgozni. A legjobban a fiam hiányzott, hogy ő nincs velem. Viszont a két kutyám annyira még sosem viselkedett jól, kedvesen, hűen, ahogy akkor. Ők azok az évek során kerültek hozzám, amikor már nem élt a férjem. Az egyiket a gyermekem mentette meg, a másikat én szedtem össze az út szélén.

Csodás december, jön a Karácsony...

Még felhívott, még találkoztunk egyszer. Együtt ebédeltünk, sétáltunk, fogta a kezem, de tudtam, ez lesz az utolsó. Nem éreztem jól magam. Megkérdeztem, hogy ő mit gondol, hogyan tovább. Nem értette miért kérdezem. Elmondta, hogy a gyerekek még nem készültek fel arra, hogy valaki legyen mellette. Felnőtt, önálló fiatalok, közel a 30. életévükhöz.  Igazán nem tudott döntést hozni. Megkértem, hogy estig gondolja át, én felhívom 20.00 órakor. Felhívtam, és ős elmondta, hogy a gyerekeket választja. Nem értettem, hogy miért választás kérdése, hiszen nem elhagyni kell őket, hanem megtalálni a társat. Elfogadtam a döntést.  Igazán nem értettem, hiszen az én fiam támogatott abban, hogy megtaláljam akivel élem az életem. Az ő gyermekei is egy estét kivéve, erről beszéltek. Szembesültem az érzéssel, hogy megint egyedül folytatom tovább az életem. Egy felismerés ijesztett meg jobban, még sosem voltam teljesen egyedül Karácsonykor.

Két hét múlva Karácsony....

Milyen jó, hogy vannak igaz barátok. Persze elmeséltem nekik, s az egyik barátnőm visszautasítást nem engedett, meghívott. Nem akartam Szent Este megzavarni a családi idillt, de nem tágított. Addig is, ahogy szoktam, feldíszítettem a házat, elővettem minden díszt. Felöltöztettem ünneplőbe a bokrokat, a kaspókat. Megterveztem az ünnepi fogásokat, egy főre és a kutyusaimnak. Elmondtam nekik, együtt fogjuk tölteni az ünnepeket.  A családom nem hívott, nem keresett, sem a nővérem, sem a fiú testvérem. Szoros kapcsolatunk nem volt, bár hiányzott nekem. Tudtam, hogy csodás karácsonyfám lesz. Azt is tudtam, hogy csak egy estére megyek el itthonról, mert tudtam, hogy itt kell lennem, itt érzem igazán jól magam. Szent Este napján feldíszítettem a fát, ünneplőbe öltöztettem a lelkem is, beszéltem telefonon a fiammal. Csodás ebédet főztem, s készülődtem, hogy vendégségbe megyek, oda ahol szeretnek, ahol várnak. Megyek az igaz barátnőmhöz.

Eljött az ünnep, eljött a szeretet....

Szeretet, boldogság fogadott. 4 család gyűlt össze, és nekem is volt hely, nekem is volt ajándék a fa alatt. Erre nem is számítottam! Azt éreztem családi körben vagyok, biztonságban. A mai napig hálás vagyok érte. Nagyon szép este volt. Hiába marasztaltak, én késő este hazaindultam. Tudtam, hogy otthon vár rám az ünnepi ház, a boldog két kutyám, a csodálatos, fényes karácsonyfám. Boldog voltam.
Akkor este igazán a gondolataimba rögzítettem, hogy a barátok mindig mellettem lesznek, én mindig mellettük leszek. Történhet bármi megoldom, ők, ha kell, fogják a kezem. Azt is tudtam, hogy erős vagyok, határozott vagyok, azt is tudtam, hogy az értékrendemből sosem engedek. Mindig van megoldás. Az ünnep megint hozott egy új ajándékot számomra.
Karácsony másnapján a másik barátnőm és a családja fogadott szeretettel, olyan érzés volt, mintha mindig ott lettem volna az ünnepekben.

Ebben a békében, ebben a melegségben teltek az ünnepek. Azért átlengte érzelmeimet még egy tény. Mi lesz Szilveszterkor?  Az is eljött…

Úgy döntöttem, hogy ez más lesz, másképp tervezem. Úgy döntöttem boldog leszek. Így készültem, finomakat főztem, a kedvenc filmjeimet néztem. Arra nem is gondoltam, hogy valami vicceset is tartogat számomra.
Jelzett a telefon, üzenet jött. Persze rengeteg jött, de tudtam, hogy ez fontos. 
Boldog Új Évet kívánt nekem Ő, aki már tudtam, hogy nem lesz a társam. Kissé meglepődtem, és válaszoltam. Boldogot Neked is. Aztán megnyomtam a küldés gombot. S abban a pillanatban láttam, hogy baj van.

Mi volt a válaszom? „Bunkó Neked is” 

A telefonomon be van állítva az az üzemmód, ami pár betű után kiegészíti a szót.
Lehet, hogy jobban tudta az érzéseimet, mint én???

Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak! Te jó ég, mit gondol rólam. Tudtam, hogy én sem akarok többet beszélni vele, de ez így nem maradhat, ez nem az én stílusom. Írtam egy e-mailt, röviden megindokoltam a történteket. Nem jött válasz. Szerintem a mai napig is azt hiszi, hogy szándékosan írtam.

Hirtelen viccessé fordult a Szilveszter. Felhívtam a barátnőimet és jókat kuncogtunk, megállapítottuk, hogy a sors intézkedett. Azóta is jót mulatunk ezen a helyzeten.

Kívánok Nektek Boldog Karácsonyt és olyan Új Évet, ahol az álmaitok teljesülnek.

Biró Márta

Üzen a természet, üzen a rét, dalol a madár, viszi a szél…..

Hé, Ember, várlak, hiszen neked rendezem a tájat! Csodás mester művem láthatod, ez ad neked varázslatot. Lépj be hát hozzám, légy boldog nálam, csodáld, amit adok, őrizd meg az álmom!

Mielőtt belépsz, állj meg pár perce, gondold végig miért jöttél hozzám vendégségbe.

Ha rétre lépsz, boldogan táncolj, ne feledkezz az élővilágról. Mosolyog rád ezer virág, hagyd meg őket zöld szárán. Ha kell neked, szakíts le párat, de azért, hogy eldobd, nem bántsd őket, hagyd ott. Bogarak nyüzsögnek, zümmögnek százan, dolguk van ebben a világban.

Sebes folyóim, keskeny patakok szállítják az életet, sodorják folyamok. Ad neked ételt, ad neked vizet, de annyit vegyél el, ami téged megillet.

Tengerek vizében az élet burjánzik, a legszebb vízi táj szemedben sugárzik. Merülj el habjában, érintse lábad a homok, szikláiról csodáld milyen szépen zubog.

Ezernyi faj az állatok között, rendezett életben élnek, törvényeik között. Ne bontsd meg e törvényt, inkább tiszteld, csodáld, hogy később ne fényképről küldd hírét tovább.

Erdeim fái magasodnak az égig, ha fel akarsz mászni, gondold meg meddig. A tetejéről nem érhetsz el csillagot, de ágai mindig adnak hűs árnyékot. Hullanak az ágak, hullanak a levelek, ezzel táplálják a talajban az életet. Kérlek, ne pusztíts, ne vágj ki, hallgasd meg kérésem, hallgasd meg fohászom!

S ha jön a karácsony, fenyőim egy részét neked ajánlom. Díszítse szobád, melegítse lelked, de gondolj arra, hogy amikor elviszed, nekem a szívem hasad meg.

Elviszel egyet, telepíts hármat, hogy ne legyen hiánya e tájnak.

A levegőt tisztítom, árnyékot tartok, az erdőben megannyi állatnak menedéket, otthont adok.

S amikor haragos vagyok, elsöprök mindent, de mögöttem tisztulást hagyok. Ilyen a természet, él, virágzik, fáj. Ennek a körforgásnak ne áll útjába, mert nem ellened van, engedd útjára. Elveszed terem, elveszed létem, beépíted minden rétem, feltöltöd folyóim, partjaim, elveszed fáim, nem veszed észre hamvaim. Pedig neked vagyok, téged szolgállak, s közben eléd tárom ezernyi csodámat.

Lelkedet nyugtatom, szemedet kápráztatom, filmemet nézheted, mozim ajtaját be nem zárom. Megtöltöm tányérod, szolgálom kályhádat, megtöltöm kulacsod, építem a házad. Szervezem életed programját, ezret, század, de csak azt, ami éppen jó neked, azt nézd meg, a többi várhat.

Suttogom füledbe üzenetem, s remélem, meghallod, eljut hozzád, miért teszem.
Kiáltok, zokogok, néha dühös vagyok, de tudom, még sokáig csodáljuk együtt a Napot.

Hozzáfogtam, hogy megírjam érzéseim, azt, hogy mit adott nekem a könyvem megírása. Jöttek a gondolatok, mondatok, érzések, de úgy döntöttem, beszéljenek helyettem Rita szavai. A héten vette át a könyvemet, nem tudta letenni, még aznap kiolvasta. Boldog vagyok. Az olvasói vélemények visszaigazolták, hogy jól döntöttem, amikor megírtam a könyvem. Biró Márta

"Kedves Márti!

Megkerestelek, mert egy tragikus időszak után állok és úgy érzem leragadtam, mert a fájdalmam nem engedi el a múltamat. Megrendeltem a könyved, remélve, hogy valamiféle útmutatásra lelek benne.

Most olvastam ki.

De itt pihen még a kezemben, az ölembe ejtve.

Szemem teli könnyel és gombóc szorongatja a torkom, annyira fáj nekem a te szomorú sorsod.

A legszívesebben most megölelnélek téged és azt mondanám, amit te most nekem írtál, ne sírj, minden jóra fordult, hiszen leírtam!

Igen, bízom benne én is!

De mégis összeszorul most a szívem, mert a te sorsod sajnos nem egyedi, még nagyon sokan vagyunk, akiknek tragikus és szomorú gyermekkoruk volt.

Nem lenne szabad senkinek a világon bármiben hiányt szenvednie, szomorúnak, elhagyatottnak lennie!

De hát hogyan is menthetnénk meg minden lelket?

Hát így!

Hogy könyvet írunk róla!

Hogy bátran és őszintén elmondtad a sorsod, hogy megosztottad velünk, ezáltal biztosan sokunk magára ismer és erőt merít belőle. Hogy példát mutatsz, hogy inspirálsz, hogy a szeretet csak úgy árad belőled, ezért én csak köszönetet tudok mondani érte!

Én egyébként hiszek a Sorsban, hogy minden okkal történik és hogy a találkozásoknak is oka van.

Nagyon örülök, hogy elolvastam a könyved. Örülök és hálás vagyok, hogy megismerhettelek!

Köszönöm, hogy megosztottad velünk az életed!

Szívből kívánom, hogy sikeres és boldog ember legyél!

Tisztelettel és szeretettel, Rita"

Minden ember élete egy életrajzi regény. Vannak szépen ívelő sorsok, sikeres életút. Vannak sorsok, melyeket egyszer derékba törhet egy nem várt esemény.
Mi történik, ha többször tör derékba, mi történik, ha egyik a másik után következik be? Vagy talpra állunk mindannyiszor, vagy az egyikben elsüllyedünk.

Hányszor, de hányszor hallottam már, azoktól, akik a megpróbáltatásokat többször átélték, hogy könyvet lehetne írni az életükről.
Tegnap néztem egy filmet. Egy, még a szárnyait bontogató író halogatta az írást, nehezen kapott ihletet, témát.
Egyik nap a szerelme, a nagy szerelme elhagyta, nem tartott vele az élet szerelem útján.
Pár napig magába roskadva ült a kanapén, aztán kinyitotta a laptopját és elkezdte megírni a történetét.
Mondanom sem kell talán, hogy bestseller lett a könyv.

A könyvet mindig egy személynek írjuk. Legtöbbször magunknak, a magunk történetét, tapasztalatát írjuk le. Persze másik szemszögből, annak, aki, vagy ami kiváltotta belőlünk az érzést.
Különleges esetek persze vannak, de akik olvassák a könyvet, sokan magukra ismernek, vagy a környezetükben látott sorsot vélnek felfedezni.
Itt alakul ki a célközönség. Az írás közben rájövünk, hogy kiknek szánjuk a történetet. Közben változik a küldetésünk, már nem csak a mi örömünk, bánatunk lesz a fontos.
Írás közben terápiaként hat ránk az idő, kiírjuk magunkból, világgá kürtöljük, akár happy end, akár nem.
Velem is ez történt.

A valós események segíthetnek az olvasóknak terápiaként, tapasztalatszerzésként, információként, kapaszkodóként.

Lehet egy könyv téma valós esemény, de kitalált személyekkel, lehet fikció, amit az élet maga inspirál, persze fikciós történet is, mese is.