Azt gondoltam a téma, a mondanivaló egy szűk célcsoportnak kapaszkodó, ezért írtam meg a könyvem. Azok, akik szülői háttér nélkül, vagy állami gondozásból kikerülve egyedül állnak a felnőtt lét kapujában, erőt, hitet kapnak az én igaz történetemből.  Minta számukra a könyvem. Megkerestem e célcsoportokhoz tartozó állami gondozásban dolgozó szakembereket. Boldogok voltak, hogy elkészül a könyv, támogatást ígértek. Aztán, amikor élesben lehetett volna kommunikálni az egyedül életet kezdő fiataloknak, mintha köddé váltak volna a "szakemberek".  Panaszkodtak a gondozási rendszer hibáira, a működésre, az idő hiányára.
Észre sem vették, hogy időpontot kell csak egyeztetni, hogy eljuthassak a célcsoporthoz, azokhoz, akiknek fontos az én utam. A szakemberek elfelejtették a nagy sürgés, forgásban, hogy sokszor a leleményességhez, ötletek megvalósításához nem az állam támogatása, pénze szükséges, hanem a rátermettség.  Itt egy könyv, itt vagyok én, aki személyesen elmondhatom, hogyan lettem értékes ember, nálam a könyv, amit a saját költségemen hoztam létre, s akit érdekelne ebben a célcsoportban, az a bekerülési áron juthatna hozzá.
Alapítványok adhatnának támogatást, hogy minél többen a kezükbe foghassák, olvashassák. Persze az ígéreteket megkaptam, csak közben elveszett a lelkesedés, pedig a könyv előolvasásakor pozitív visszajelzéseket kaptam.
Ezzel szemben minden elfoglaltságra hivatkozva, csak a saját maguk által generált problémáikat szajkózzak a szakemberek, s közben a hivatásuk kulcs terméke, a fiatal, aki nem találja a helyét a társadalomban - elveszik.
Ezzel szemben sokan olvassák a könyvem, azok akik a megírásakor nem tartoztak az általam elképzelt célcsoportba.
Számomra és a fiatal, egyedül életet kezdő, szülői háttér nélkül felnőtt gyermekeknek biztatás kell, elismerés kell, tudatosítani kell bennünk, hogy ők kétszer, háromszor annyi erőfeszítéssel tudnak értékessé válni, mint egy klasszikus családból kikerülő fiatal.
Én nem fogom feladni a harcot, keresem a lehetőségeket, de úgy érzem ingoványos ösvényre léptem.
Akik olvasták, visszajelezték, hogy sokat adott a könyv nekik, hiszen most már jobban értékelik, amijük van, látják, hogyan lettem száz és száz viszontagság után mégis boldog, hogyan látom a helyzetem, és miért vagyok büszke arra, hogy én magam oldottam meg, ugrottam át az akadályokat.
Biró Márta/Életem leckéi/biromakonyvem.hu