Karácsonyfám története
Ez az év hozott örömöt bőven, de hozott veszteséget, bánatot is.
Életem története reményekkel teli várakozásban telik most. Jövőre bízom benne, hogy a terveim megvalósulnak. Változások történnek.
Karácsony előtt tornyosult pár elvesztés is. Emberi kapcsolatban is, de ami megviselt, hogy a drága, öreg kutyám földi élete véget ért.
Azt gondoltam, hogy ez a karácsony nehéz, ugyanúgy, mint amikor megéltem már kétszer. Akik olvastátok a könyvem tudjátok.
Nem mentem el megvenni a csodás 2 méteres karácsonyfát, mint minden évben.
Azt gondoltam elég lesz egy ág, amit feldíszítek.
Aztán, ahogy közeledett a Szent Este, valami fényes, ünnepi hangulatra vágytam. A legszebb karácsonyfára, a legfényesebb fénysorra életemben. Valahogy azt éreztem, hogy a meleg fény tisztelet és lelket melengető hiánya szomorúvá tenne.
Tűnődtem, hogy mi legyen. Menjek, ne menjek megvásárolni?
Kimentem a garázsba és előszedtem az évek óta tartalékként lévő műfenyőért. Mégiscsak karácsonyfa!
Behoztam és feldíszítettem. Valahogy sokkal gyorsabban ment, mint eddig valaha is.
Elkészültem, s akkor tágra nyílt szemmel ámultam.
Talán az egyik legszebb karácsonyfám lett!Mintha a karácsonyi csoda működésbe lépett volna.
Boldog voltam, hogy nem hagytam magamon eluralkodni a fájdalomnak.
Valahogy melegséget, mélyen a lelkemben ünnepet, boldogságot hozott az érzés a látvány.
Megemlékeztem azokról, akik már nem lehetnek velem, hálát adtam, hogy ismerhettem őket, hálás voltam, hogy a férjemnek köszönhetem a gyermekem, hosszú éveket, amit együtt töltöttünk, hogy volt egy hűséges kutyám 11 évig, eszembe jutott sok-sok boldog pillanat.Ekkor éreztem igazán, a karácsony szellemét és a karácsonyi csodát.Várlak gondolataimmal, posztjaimmal itt: Biromakönyvem
Biró Márta
