Tovább élek c. versem
Eljön majd az óra, mikor végtelenbe
Vándorol a lelkünk, de már esedezve.
Keresi a társát, ki korábban kelt útra,
Megfoghassa társa kezét újra, meg újra.
Lelkek randevúja virágos réten,
Forró kézfogások elmerülten, fényben.
Csillagokként járnak fent a magas égen,
Nekünk szórják fényük, teljes egészében.
Elindulunk egyszer, megyünk hosszú útra,
Talán végtelenbe lesz a könnyű túra,
Akkor nekünk fog szólni az ének,
Aki szeretett, majd emlékében élek.
Biró Márta
Ha tetszett a versem, kérlek nyomj egy like-ot. Köszönöm.
Ha szeretnél több versemet, novellámat olvasni, kattints ide.
Biró Márta
