A szeretet ünnepének megélésére reményekkel, csillogással, izgalommal indulunk már november végén. Elkezdődik a tervezgetés, az ajándékok beszerzése, a finom ételek tervezése, a családi összejövetelek megszervezése. Ez a konvencionális menetrend, de mit csinálsz, ha éppen egyedül maradtál? Remegő gyomorral, szomorúan nézed, ahogy mások izgalommal teli napjaikat élik. Elsüllyedsz a magány érzésében, felerősödnek félelmeid, hogyan fognak telni a napok. Számodra a karácsony hosszú, egyedül töltött órák sokasága. Gondolod, hogy úgy írnék e témáról, hogy nem éltem át? Dehogy! Többször is. Emlékszem 16 évesen kezdtem a felnőtt életem, semmi másom nem volt, csak egy szatyrom, egy albérleti szobám. Aztán megoldódott szép lassan minden. Ezt megírtam az Életem Leckéi könyvemben.

Viszont meg kellett élnem azt a karácsonyt is, amikor 2 hónappal előtte vesztettem el a férjem, mert a betegség legyőzte. Meg kellett élnem, hogy a fiam gondolt egyet és elköltözött Ausztráliába 2 évre.
Igazán ez félelmetesebb volt, mint 16 évesen, reményekkel a jövőre belevágni a világba.

Úrrá lett rajtam is a félelem, a rettegés. Elszorult a szívem, amikor láttam a családokat készülődni, nyüzsögni, fenyőfát vásárolni.

Aztán megterveztem a saját karácsonyi egyedüli életem.

Feldíszítettem a lakást, bevásároltam élelmiszereket, vettem fenyőfát.
Mindent ugyanúgy, ahogy előtte szoktam, csak mindenből kevesebbet főztem, sütöttem.

Úgy döntöttem nekem is jár a karácsony ünnepe. Elhatároztam, hogy szabadságként fogom eltölteni a napokat, a saját magam teremtette "luxusban".

Igaz, hogy a fiammal tudtam videón kommunikálni, megmutatni neki a készülődésem, virtuálisan velem volt.

Az is szerencse, hogy van két kutyám. Bármikor értem haza, örömmel fogadtak.

Karácsonykor filmeket néztem, olvastam, a reggelimet ágyban fogyasztottam, sokat sétáltam a Balaton partján a kutyákkal. Meghívott 2 barátnőm, de onnan is siettem haza, mert tudtam, hogy a csillogó lakásom a karácsonyi pompával fog elkápráztatni.

Ezek az elfoglaltságok könnyítették meg számomra az ünnepet. Egyik nap még vendégeim is voltak, igaz csak ketten, de örömmel töltött el.

Nincs senki, aki megoldaná helyettünk a gondjainkat, senki, aki helyettesíthetné azokat a szeretteinket, akik nem lehetnek velünk. Saját magunknak kell kialakítanunk az új szokásokat, saját magunkat kell lelkileg erőssé tennünk. Amíg ezzel foglalkozunk, rájövünk, hogy nincs minden veszve, senki sem rabolta el a karácsonyt szellemét, érzését tőlünk.

Ha többet is szeretnél megtudni arról, hogy kritikus helyzetekben, hogyan találtam fel magam, érdemes elolvasnod a könyvem. Sokaknak adott már útmutatást, kapaszkodót.
Itt találsz www.biromakonyvem.hu

Ha tetszett az írásom, kérlek nyomj egy like-ot, oszd meg az ismerőseid között, akik egyedül vannak.
Ha elfoglalnád magad a főzéssel, sütéssel itt találsz recepteket: Biromakonyhám
Köszönöm. Biró Márta