Hogyan kezdtem az iskola után életet? Milyen érzés volt, hogy az iskolai ballagás után nem a ballagási ebédre mentem, hanem egy albérleti szobába, ahol egyedül voltam?
Akkor nem estem kétségbe, tudtam, hogy nincs más választásom, inkább az vezérelt, hogy a jövőképem kövessem, megalkossam a saját világom, azt, amit el fogok érni, meg fogok valósítani.

A könyvemben megírtam minden megpróbáltatásom, minden sikerem.
Megírtam azt, hogy mindig az vezérelt, ahová el akarok jutni, az volt a fontos, ezért sikerült.

"Ott álltam a ballagás után egyedül, otthon, család nélkül, kezemben egy táskával, amiben a ruháim voltak, egy táskában elfért mindenem. Mégsem voltam elkeseredve, mentem előre, lett munkám, lett egy szoba, ahol lehajthattam a fejem éjszakára.
Saját magam alakítottam ki a szokásaimat, a céljaimat, az életemet, aztán szép lassan minden rendeződött.
Minden helyzetben feltaláltam magam, talán ez volt a küldetésem, az élet iskoláját gyermekkoromban végeztem el, kiváló eredménnyel.
A legfontosabb számomra még ma is, hogy jó emberként éltem az életem, hiszen a hosszú, igaz barátságok csak így születnek.
Mindig is számíthattam a barátaim támogatására, szeretetére, s amikor a legnagyobb szükség van rá, felbukkanhat olyan igaz barát, akire nem is számítottam volna.
Most már köszönöm a sorsnak, hogy leckéket adott, mert e nélkül elvesztem volna, köszönöm a barátaim támogatását, hálás vagyok, hogy élhettem családban, hálás vagyok, hogy megszületett a gyermekem.
Bárhogy is lesz, bármi is történik, megoldom, hiszen már nem vagyok egyedül, létrehoztam a saját világom, a saját értékrendem."  /Biró Márta/bemutatkozás/részlet