Részlet Életem leckéi c. könyvemből:

"......szerettek, éreztem, de az anyai szeretet semmivel sem pótolható. Az anya, az édesanya nem lehet más, semmi, de semmi nincs olyan, mint amikor az édesanyám átölel. Egyszer meglepetés ért, mert édesanyám első házasságából született fiútestvérem, aki akkor már középiskolás volt, eljött meglátogatni. Nagyon ritkán találkoztunk korábban, de boldog voltam. Elvitt moziba, matiné előadásra. Már sütött a nap, de vizes volt a járda, korábban esett az eső. Fehér térdzokniban voltam, és ahogy léptünk, a zoknimon felverődött a víz, s ő tanított meg, hogyan lépjek, hogy tiszta maradjon a csipke térdzoknim. Nagy élmény volt, hogy a bátyám tanított, hogy a bátyám, fogta a kezem, de elment, sokáig nem láttam utána. A mai napig is, amikor esőben, vagy eső után járok az utcán, mindig figyelek rá, hogyan lépjek, hogy ne verődjön fel a víz a nadrágomra, vagy a harisnyámra. Amíg élek nem felejtem el."