Már felnőtt fejjel gondolkoztam azon, hogy megírjam a történetem, hiszen "hét falunak is elég lenne a Te sorsod Márti" (olvasói vélemény). 
Néha felvillant e gondolat, de sosem ütöttem le egy betűt sem. Aztán úgy hozta a sorsom, hogy munkanélküli lettem, mert a cég, ahol dolgoztam, megszűnt. Előtte pár hónappal hunyt el a férjem betegségben, s közben kiderült, hogy tetőt kell cseréltetnem a házamon. Valóban az összeomlás szélén álltam, közben már kopogtatott a Karácsony a kertek alatt. Novemberre már azt gondoltam, hogy lelkileg, anyagilag, fizikailag megsemmisülni látszik az életem. Járkáltam a házban, kattogott az agyam azon, hogyan fogom megoldani a helyzetem. Időm volt. Egyik reggel kinyitottam a laptopom és elkezdtem írni. Persze, mindjárt a címe ugrott be: Te rongyos édes élet. (Már tudjátok, hogy nem ez lett a könyvem borítóján, az utolsó pillanatban, amikor befejeztem a kéziratot, átneveztem: Életem leckéi címre)
Elkezdtem írni a gyermekkorom történetét. Pár oldal után azt vettem észre, hogy többet sírok, mint írok. A megterhelt lelkem még jobban nyomasztotta az, hogy újra és újra átéltem a gyermekkorom fájdalmait. Azután napokig próbáltam írni, folytatni, de még erősebben megviselt. Akkor már tudtam, nincs itt az ideje. Bezártam a file-t és több, mint 10 évig zárva tartottam. Akkor a célom az volt, hogy kiírjam magamból a bánatom.

Egy évindító, célkitűző edzőtáborban vettem részt, ahol a jövőre terveztünk. Ott döntöttem el, hogy megírom, befejezem. Akkor változott meg a küldetésem is. Akkor döntöttem el, hogy nem csak terápia ez nekem, hanem azoknak is, akik hasonló helyzeteket éltek át, azoknak, akik most állnak egy szatyorral az életkezdés küszöbén. Azoknak, akik az első napot töltik nevelőszülőknél. Azoknak, akik elvesztették társukat, feleségüket, férjüket, mert a halállal nem tudtak megküzdeni, akik egyedül maradtak és nem látják a megoldást, a kiutat. Erőt és biztatást adjon a könyvem, hiszen nekem sikerült a saját erőmből talpra állni, akkor azoknak is mintát ad, akik most járják a rögös útjukat.
Több olvasóm írta nekem, hogy azt hitte az ő tragédiájánál nincs nagyobb, de amikor elolvasta a könyvem, rájött, hogy hatalmasabbak is vannak. Többen írták, hogy miután megismerték a történetem, már jobban tudják értékelni azt, amijük van.
Ebben a pillanatban tudtam, hogy jól döntöttem. Jól döntöttem, hogy kitárulkoztam a világnak őszintén az igaz történetemmel, hiszen sorsfordító lesz sokak számára.
A sorsom ellenére életvidám maradtam, s én tudom a legjobban, hogy a döntést mindig mi magunk hozzuk meg, senki más, csak mi. Mi döntjük el, hogy talpra akarunk-e állni, vagy sem.

Ha meg szeretnéd ismerni a történetem, ha olvasnál arról, hogy én hogyan találtam meg a boldogságot, akkor itt megtalálod a könyvem és meg tudod rendelni, hogy a kezedben tarthasd és elolvashasd.
A blog bejegyzésem jobb oldali hasábjában is megtalálod a linket, vagy a fejlécben.

Ha megismernél jobban, felvennéd velem a kapcsolatot, akkor várlak a weboldalamon, ahol olvashatsz bővebben rólam, ahol olvasói véleményéket ismerhetsz meg. Megtalálod a verseimet, novelláimat letöltheted ingyenesen. Kattints a fejlécben, vagy a jobb oldali hasábban található linkre, vagy itt a szövegben a weboldalamon szóra.

Ha tetszett az írásom, kérlek nyomj egy like-ot, kövess a FB-on (jobb oldali hasábban találod), Instagramon a biromakonyvem néven találsz meg. Biró Márta