Vannak, akik észre sem veszik, talán még el sem gondolkodtak azon, hogy amióta társ nélkül élik az életüket, mennyi mindent megtanultak - ahogy azt már korábban is kifejtettem - abból a szerepkörből, amit a társuk végzett el. Alapvetően nem is kellett volna, nem is kellene ennyi mindenhez érteni egy klasszikus párkapcsolatban élő nőnek, vagy férfinek.
Mi a jó ebben?
Természetesen az, hogy sokkal szerteágazóbb az ismereted, jobban átlátsz összefüggéseket. Több mindenhez értesz. Na és a képességed? Természetesen az is fejlődött, Egyszer rádöbbensz ezen az úton, hogy rengeteg tudás birtokában van.
Hogyan tudtad ezt elérni? Úgy, hogy képes vagy rá.
Legyél büszke magadra! Van aki kényerűségből kell, hogy megtanulja, van aki megszereti "út" közben, van aki rájön, hogy mennyi minden érdekli, és e tapasztalatokat talán soha sem élte volna, vagy szerezte volna meg.
Persze feltehető a kérdés: minek is? Talán azért, hogy egy lakatlan szigeten is feltalálja magát? Akár azért is. (talán egy lakatlan szigeten egy hétig jól érezném magam, persze napsütésben, van olyan, aki kihívásként fizet egy ilyen nyaralásért)
Észrevettétek, hogy bármilyen társaságban vagytok, sokkal több témában vagytok járatosak, több fajta beszélgetésbe be tudtok kapcsolódni?
Ezen az "úton" a kényszerből tanultakhoz még saját magunk is teszünk célokat, hogy ismereteket szerezzünk.
Persze magunkat is jobban megismerjük :)
Gondoljátok végig mennyi újat, mennyi tudást kaptatok, kaptunk. Ha számba vesszük, akkor megelégedéssel nézhetünk a tükörbe, elismeréssel.
Igen, legyünk érte hálásak, mert hogy idézzek egy régi kollégámat: "ezt is meg tudod csinálni, azért kaptad a feladatot".
Nagyon sok esetben tudok visszacsatolni korábban hallott, megélt eseményeket, mondatokat.
20-30 évesen még ezek nem csengtek vissza, de azzal a helyzettel, hogy egyedül kell két fő helyett teszem a dolgom, s ahogy múlnak az évek többször jut eszembe a "bölcsek" szava.
Igen erős és tapasztalt vagyok, s még jól is akarom érezni magam, igen teszek érte.
Vannak olyan helyzetek, amikor elvonulunk a világ elől, maximum a munkahelyünkkel kommunikálunk - de erről egy másik posztban írok.
Még mindig a legfontosabb: légy büszke magadra